LOKÁLIS VER(s)ZIÓK
„A város társalgás, s ez a társalgás valóságos nyelv.” - Roland Barthes -
Hajas Katinka szobrász és Magolcsay Nagy Gábor költő közös projektje olyan köztéri akciókat takar, amelyben - mondhatni szokatlan felállásban - egy képzőművész és egy költő, városi életre reflektáló gesztusai kerülnek kölcsönhatásba egymással.
Milyen koncepcióban gondolkozunk?
David Harvey földrajztudós szavaival élve: „A városszerkezet szükségszerűen töredékes, a múlt formáinak egymásrarakódásából „újra teleírt szerkezet”, és a jelenlegi használat „kollázsa”.
Projektünk képzőművészet és irodalom szimbiózisában: public art és vizuális költészet határterületén mozog. Az elkészült installációk olyan speciális felületeket eredményeznek, melyeket a továbbiakban röviden bemutatunk.
MEGÁLLÓ VER(s)ZIÓ
Célunk Budapest – speciális kiválasztás során meghatározott – autóbusz-, troli-, és villamosmegállóiban „megállóversek”, vizuális költemények elhelyezése. Az utca emberét szórólapokra nyomtatott irodalmi térképversekkel szólítjuk meg, amely térképversek szövege kizárólag a kiválasztott megállók neveiből áll.
Négysoros irodalmi térkép: A - többek közt - Pilinszky János négysorosainak sikerültsége révén méltán versműfajjá váló forma változatai.
Haikutérkép: A japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7, 5 szótagosak. A szöveg nem utal a művész saját értelmezésére, a befogadás alkotó jellege erős hangsúlyt kap, az olvasó tehát ugyanolyan aktív részesévé válik a folyamatnak, mint a szerző.
Az irodalmi térkép különböző megállókba írányítja a látogatót, amely megállókban helyspecifikus vizuális költemények találhatók.
Logo-mandalák: Az 1950-es évektől működő konkrét és spacialista költők tették ismertté Európában (Pierre Garnier, Tim Ulrich). Magyar nyelven elsőként Papp Tibor (költő, író, tipográfus) publikált logo-mandalákat, 1995-ben megjelenő Vendégszövegek 5 című kötetében.
A logo-mandala a látható nyelvre alapozott vizuális irodalmi művek jellegzetes típusa:
- formája kör vagy négyzet alakú,
- középpontja van, szimmetrikus,
- olvasata a tengelyek mentén megfordítható,
- szavai gyakran visszafelé is olvashatók.
Kubusok – versus quadratus: A 17. század második felében Magyarországon elsőként Moesch Lukács által használt versműfaj. A versus quadratusban annyi sor található, ahány szó a sorokban, s így az első sor szövege megegyezik az első szóoszlop szövegével, a második soré a második szóoszlopéval és így tovább.